Kettőbe írjam, vagy egybe? Azt hiszem, egybe írom.
Tegnap elmentünk kirándulni. Elmúlik valaha ez az érzés, hogy veled szeretnék itt lenni? És az elmúlik, hogy minden szembejövőről azt várom, hogy te legyél? Ma is arra mászkáltam, amerre a munkából hazafelé mész. Tudom, vasárnap van, mégis bíztam benne,  hogy szembe fogsz jönni velem. De nem :(
A másik, amin gondolkodtam, az a megcsalás.
Igen, szemét vagyok. Ha velem tette volna a férjem, abba is belehaltam volna, ha megtudom. De mi van, ha a másik feléről nézzük? És ezzel nem azt akarom szépíteni, amit tettem, csak gondolkodtam rajta.
Nem vagyok áldozat, mielőtt ez jönne le :)

Egyszer már írtam, hogy a férjem nagyon régen mondta, hogy már az esküvő után nem szeretett. Én nem vagyok egy Esőember, nem írogatom, ki, hány órakor és melyik nap nyomorgatta meg a nyakamat. De ez sokszor eszembe jutott, ha valami vita volt.
Nagyon régóta nem éreztem a szeretetet. Szex volt, nem mondom, hogy rossz, de a megszokott. Ez az után, az meg az után, a végén hiper szuper, örülünk, de nem kell hozzám bújnod, aludjunk. Menjünk ide, menjünk oda, de a kezemet nem fogta, ha táncolni mentünk, végig a számlákról beszélt, semmi nem tetszett neki, sem a zene, sem az emberek. Többször mondtam neki, hogy nem érzem a szerelmet, nem csak a jelekből kellett volna következtetnie. De nem változott semmi.
Ezek után, ha valaki olyan tekintettel néz rád, és úgy viselkedik veled, akkor sokáig nem gondolkodsz.
A geciség? Vele maradni, igen. De komolyan, ha nem lennének gyerekek, mentem volna. Bár azt hiszem, akkor már korábban is.
És még most is várom a jó reggelt üzeneteket :(

Jó éjszakát, álmodj szépeket!