Igen, ezért szakítottam vele. Mert féltékeny voltam. Rettenetesen. Előtte soha. Senkire. Lehet, nem is féltékenység, inkább a bizalom teljes hiánya. De bármi történt volna a továbbiakban, ez biztosan megölte volna a kapcsolatunkat. Ráadásul én nem is éreztem jól magam ebben a helyzetben. Féltékenynek lenni teljesen felőrli az embert. Fájt a gyomrom, a szívem. Mintha tiszta görcsben lett volna mindenem. Hogy képesek emberek sokáig így létezni? És hogy képes ezt valaki elviselni? Mármint az, aki a féltékenység "tárgya".

Még mindig nagyon rossz. Tegnap kitöröltem az ismerőseim közül. Akkor itt zokogtam, de már most könnyebb minden. Egy szavába kerülne még mindig, hogy visszamenjek hozzá. Ma már a barátnőmmel tudtam róla beszélni. Nagyon örülök, hogy vannak ilyen emberek az életemben, mint ő.

Amúgy most a környezetemben mindenki szakít. Mi van itt?

Szombaton megyünk bulizni. Mi lesz, ha összefutunk? Jaj, de be fogok rúgni.

Jó éjszakát, álmodj szépeket!