Vannak gondolataim. Csak most ritkábban ülök gép elé. Azon gondolkodtam, hogy te nem kellesz, a férjem ugyan itt van, de nem tudom, mi lesz vele. Jöjjön egy újabb pasi? De közben utazom a metrón, meg az új munkám miatt egy csomó emberrel találkozom, és nincs olyan pasi, aki egy kicsit is megmozgatna. Nekem tényleg a te földrészed való, csak ott meg minden pasi idióta.

Közben voltam újra jósnőnél. Na, ő bejött. Ugyan a jövőmről egy szót sem beszéltünk, a mostani helyzetemre azonban tökéletesen rávilágított. Megfogalmazott dolgokat, amiket tudtam, de így nem mondtam ki. Sokkoló volt néha, de teljesen igaza volt. Viszont el is gondolkodtatott, hogy tényleg ennyire számító lennék?

Szóval a férjem nélkül nekem nagyon rossz lenne, csak sírnék. Azt nem mondta, miért, de azon gondolkodtam, hogy én rettentően félek az anyagiak miatt lépni. Mert nekem és a gyerekeknek is nagyon jó dolgunk van. Tudom, hogy a gyerekek akkor sem szenvednének semmiben hiányt, ha mi elválnánk, de attól is nagyon félek, hogy egyáltalán velem maradnának-e? Nem csak azért, mert az apjuk harcolna értük, hanem azért is, hogy ők mit akarnának. Mert lássuk be, jó anya nem vagyok. Szeretem őket, de sajnos én nem vagyok az az üljünk le játszani, beszélgetni típus :(

Azt mondta még a lány, (ez volt a második mondata) hogy nem kívánom a férjem. Másra vágyok. Nem érzem, hogy a férjem férfi lenne, de azért, mert nem hagyom. Meg kellene alázkodnom, így mondta, hogy ő is és én is érezzem, hogy ő férfi. Viszont, aki férfi tudna lenni mellettem, az még sok más lány mellett is férfi.
Nem beszélve arról, hogy ő egy örök vesztes. Míg az uram nem :) Vannak nehezebb periódusai, de ő mindig ki tud lábalni belőle. A másik azonban mindig vesztes marad.

Nekem az uram mellett kell maradnom, aki szeret, de ha így folytatom, becsajozik. Erre a megoldás, ha néha lefekszem vele. De itt visszatérünk az elejéhez. És a kérdéshez: Jó lesz ez így nekem? Mert állítólag így, ha megadom a férjemnek, amire vágyik, én arra mehetek, amerre akarok, sosem fog elhagyni, sem gyanakodni. Mondjuk ez igaz, mert eddig is bárhova mehettem, bármit megtehettem, csak eddig sosem csaltam meg.

Szóval, mi értelme van egy ilyen életnek? Boldog leszek? Állítólag igen, de a fene sem tudja. Végülis 10 év múlva a gyerekek kirepülnek, akkor is még fiatal leszek, de most el sem tudom képzelni, hogy olyan idős pasikkal szexeljek, még akkor sem, ha akkor már én is annyi leszek. Bár most is van két jelentkező, akik már annyi idősek, mégis megtenném velük :) Mondom, hogy nekem az a földrész kell :) Na, akkor mégis van remény.

Bár én meg egy számító kis ribi vagyok. Basszus, basszus, basszus

Jó éjszakát, álmodj szépeket!