Fura dolog ezt ide leírni, de erre is van ez a blogom. Szóval megtörtént az urammal fél év után a nagy dolog. Megint nagy hasznát vettem a veled töltött idő alatt elsajátított hangtalan zokogásnak. Majdnem küldtem egy üzenetet, hogy szeretlek, ments meg. De nem tettem.
Ezek szerint a férjemnek nincs senkije. Pedig ebben reménykedtem. Most pedig ő reménykedik, hogy köztünk minden megint szuper?

Lehet, hogy más bolondságnak tartja, de én érzem, ha megölelek valakit, hogy szeretem. A szívemből indul ki egy érzés, ami átsugároz a másik emberbe. Mostanában kipróbáltam megint a férjemen, de semmi. Azért rossz. Rossz magam miatt is, mert hiába érzem magam erősnek, mégsem tudom megtenni azt a lépést, hogy véget vessek ennek az egésznek. Pedig talán az lenne a legjobb. A fene se tudja.   

Azt olvastam, hogy 2016. a nagy lezárások éve lesz. Meglátjuk.

Jó éjszakát, álmodj szépeket!