Nem tudom, meddig fog ez hullámzani. Most nagyon szeretnék beszélni veled. Beszélgetni. Mi van veled, meg ilyenek. Nem mint pasival szeretnék most veled lenni, csak tudni, hogy vagy.
Tegnap családi kirándulás volt. Néha belekaroltam a férjembe, de volt, mikor nem hagyta. Vagy csak én éreztem úgy? Éjszaka átkarol, de ennyi. Nem, mintha többre vágynék. Nem igazán tudom eldönteni, hogy mit érez. Néha olyan, mintha valóban szeretne, néha viszont nem. Azt várja, hogy én lépjek? De akarok lépni? Merre akarok lépni? Nem érzem, hogy szeretném őt.

Most elvileg a barátaival van. Csak mondta, hogy elmegy. Komolyan nem zavarna, mint nőt, ha azt mondaná, szerelmes lett, válni akar. Mint anya, rettentően megijednék. 
De nem beszéltük ki ezt a dolgot, és szerintem nem is fogjuk. Nem tudunk beszélni az érzelmekről. Gyerekek, mit kell fizetni, mit kell venni, mi lesz ma, ki hova megy. Még ehhez az elmenéshez. Én soha nem kérdeztem, kivel, hova megy. Nekem mindig magyarázni kell. Hova, meddig, kivel, mikor érek haza. Miért?

Mindig megnézegetem a szórakozóhelyek fotóit, amiket hétvégén feltesznek a facebookra, hátha rajta vagy. Tényleg zizi vagyok.

Holnap felhívom a helyet, ahol próbamunkán voltam, remélem, bejön.

Jó éjszakát, álmodj szépeket.