Kezdenek elmúlni az elvonási tünetek. Olyan voltam, mint valami drogfüggő. Te voltál az én drogom. De ehhez az kellett, hogy egy hétig ne beszéljünk, ne lássalak. Mi lesz, ha találkozunk? Még mindig bennem van, hogy ezt azonnal el kell mondanom neked. Meg is írom az üzenetet, de kitörlöm.
Tegnap este már nem volt olyan éles a fájdalom. Kicsit fájt, de inkább a hallgatásod. Neked ilyen könnyű? Jó lenne tudni, hogy te is szenvedtél, hogy neked is fájt. Ez a blog segít? Vagy csak kitolja azt az időt, amíg rád gondolok?
Reggelente még mindig megnézem a telefont, hátha mégis érkezett tőled valami. 

De már kezdek felébredni. Csak azt nem tudom, mihez kezdjek ezután. Egyelőre megnézem az egyetlen fotódat, ami nekem maradt. Érezni szeretném a szádat :)

Jó éjszakát, álmodj szépeket.