quien de los dos la hizo sentirse mas mujer
Rohadtul hiányzol :(
quien de los dos la hizo sentirse mas mujer
Rohadtul hiányzol :(
Annyi mindent elmondanék. Tudom, hogy te is. Drukkolok neked kedden. Beszéltünk. Rossz neki. Jövő héten találkozunk. Remélem, valami semleges helyen. Ha nem, akkor nekem annyi.
Örülök, hogy rossz neked is, nem bosszúból, csak ez azt jelenti, valóban éreztél irántam valamit.
Nem örülök, hogy rossz neked, így, ha találkozunk szerintem minden folytatódik.
Mióta nem vagyunk együtt, minden egyszerűbb és bonyolultabb. Itthon nyitottnak kellene lennem, hiszen nincs már, aki lefoglalja a szívemet. De nem megy. Fog ezt változni? Mi lesz velem? Mi lesz velünk?
Viszont egyre türelmesebb vagyok mindenkivel.
Sosem voltam annyiszor jósnőnél, mint az utóbbi időben miattad. Nem, mintha hinnék neki, de van az a kétségbeesett állapot, amikor az ember azt akarja, hogy valaki mondjon neki valami biztatót.
A legutóbbi jósnő azzal foglalkozott vagy 10 percet, hogy rábeszéljen, agyagozzak.
Jó éjszakát, álmodj szépeket.
Szeretnélek gyűlölni, de nem megy.
Félek a találkozásunktól, mert egyszer eljön. Tudom, hogy paraszt leszel, az neked nagyon megy. De én nem tudok az lenni. Nem csak veled, senkivel. Úgyhogy megint ott leszek, mint egy darab sz@r.
De holnap állásinterjúra megyek, drukkoljatok ti mind, akik ezt olvassátok :D
Jó éjszakát, álmodj szépeket.
Beszéltünk, nem kellett volna. Mondjuk felszabadultam megint egy kicsit, de akkor is. Mindegy, most a hangulatomhoz Jankowska Radoslawa verse illik. Sokszor "menekülök" a verseihez.
Édes lesz
Édes lesz a bosszúm:
látni fogod,
ahogy elfelejtelek,
ahogy felvidulok,
ahogy kivirulok,
ahogy jobb leszek, mint valaha.
És csak mi ketten tudjuk majd, ha összenézünk, hogy lehetnél minden gondolatom,
hogy lehetnék még vidámabb,
hogy lehetnék még szebb,
hogy lehetnék még jobb,
ha egy kicsit bátrabb lettél volna.
Édes lesz a bosszúm,
mint a vágy.
Jó éjszakát, álmodj szépeket
Kezdenek elmúlni az elvonási tünetek. Olyan voltam, mint valami drogfüggő. Te voltál az én drogom. De ehhez az kellett, hogy egy hétig ne beszéljünk, ne lássalak. Mi lesz, ha találkozunk? Még mindig bennem van, hogy ezt azonnal el kell mondanom neked. Meg is írom az üzenetet, de kitörlöm.
Tegnap este már nem volt olyan éles a fájdalom. Kicsit fájt, de inkább a hallgatásod. Neked ilyen könnyű? Jó lenne tudni, hogy te is szenvedtél, hogy neked is fájt. Ez a blog segít? Vagy csak kitolja azt az időt, amíg rád gondolok?
Reggelente még mindig megnézem a telefont, hátha mégis érkezett tőled valami.
De már kezdek felébredni. Csak azt nem tudom, mihez kezdjek ezután. Egyelőre megnézem az egyetlen fotódat, ami nekem maradt. Érezni szeretném a szádat :)
Jó éjszakát, álmodj szépeket.
Komolyan, csak te jársz a fejemben. Annyira szeretnék veled lenni. De közben belegondolok, mi lenne.
Volt egy pasim, mindig azt mondta, hogy változzak meg. Egyszer-kétszer mondtam neki, hogy oké, aztán rájöttem, hogy minek? Ő nem tesz semmit másként, én meg ilyen vagyok. Ha szeret, szeret, ha nem, nem.
Te is változz meg? Nem tudom, akkor megbíznék-e benned. Én nem vagyok ilyen. Akkor én is megváltoztam? Te sem a megváltozott lányt akarod, hanem azt, akit megismertél. Aki nevetgélt, hülyeségeket beszélt. Jó lenne megint ilyennek lenni. De igazából 20 évesen voltam utoljára ilyen. De igen, nagy a felelősség, viszont te is vagy olyan idős, hogy ezt megértsd. És meg is érted, ezért nem akarsz komolyat.
Már saját magamnak válaszolgatok. De mindig így jutottam el a megoldásokig :)
Itt a megoldás?
Hívj, mondd, hogy szeretsz, megbántál mindent, hiányzol, költözzünk össze, csináljunk gyereket. :D
Jó éjszakát, álmodj szépeket.
Ma küldtem egy üzenetet, nem lesz válasz, de nem is baj. Bulizni sem megyünk, úgyhogy tuti nem találkozunk. Majd a jövő héten. Remélem, akkor már jobb lesz. Végülis semmi nem tart örökké, a jó és a rossz sem.
A nulla olvasómat talán érdekli az első bejegyzés első mondata: Van férjem. Igen, van. Életem leghosszabb kapcsolata. Szerettem, tisztelem, imádja a gyerekeket és fordítva. De talán elfáradtam. Talán ő is. Sok izgalom nincs az életünkben. Dolgozunk, gyerekeket nevelünk. Ennyi.
Nem tudja a barátnőim nevét. Nem tudja, hogy iszom a kávét. Nem tudja, miért szedek naponta gyógyszert. Lassan két éve.
Az izgalmat nekem kell megteremtenem? Próbálkoztam. Sokat, sokáig. Közös, kettesben programokkal. De nulla érdeklődés, nulla lelkesedés, eljött, de nem volt ott.
Ilyenkor mindig eszembe jut, mikor a házasságunk második évében volt valami családi balhé, amiben én voltam az egyetlen ártatlan, viszont én közvetítettem. Mi lett a vége? Én voltam a hülye, ő pedig mondta, hogy már az esküvő után nem szeretett. Bántani akart? Lehet. Akkor sokat gondolkodtam, de nem váltam el. Lehet, akkor kellett volna.
Most azt mondja, szeret, de ő is érzi, tudja, hogy valami nem jó. Magamon kellene változtatnom. De nagyon nehéz. Úgy, hogy van valaki, aki tudja a barátnőim nevét, tudja, hogy iszom a kávét, és tudja, miért szedem a gyógyszert. Közben úgy néz rám, hogy mindent ki lehet olvasni a szeméből.
Jó éjszakát, álmodj szépeket.